Gyula bácsi ma reggel is a napi rutinját követte: felkelt, meglocsolta virágait, imádkozott, evett egy szelet szalonnát, majd a pincébe indult begyújtani a kazánt.

A lépcsőn viszont megbotlott, irdatlan zajjal lebukfencezett. Pár óra után magához tért, és egy szivárgó csőből származó víztócsába lépve ráfejelt egy rég használt sarló élére. Öreg kandúrja odament hozzá, és dorombolva próbálta gazdája tudomására hozni, hogy mai chillis szardinia adagját még nem kapta meg.

A holttestet pár nappal késöbb találta meg pár rabló, akik a pincében tárolt ritka bakelitt gyűjteményt akarták ellopni. A holtestet meglátva viszont gyors menekülésbe kezdtek, nem törődve a csapott zajjal, így a szomszédban lakó fiatal házaspár felfigyelt a zajra, és kihívták a rendőrséget.

A rablók rövid időn belül rács mögé kerültek, Gyula bácsi pedig egy fél napos ceremónia után a Petőfi utca temetőben találta meg lelki békéjét.