2123 volt az az év, amikor senki nem gondolta volna, hogy eljön a világvége. Ekkor sikerült békét kötni a Közel-Keleten és Dél-Amerikában, a fosszilis üzemanyagok betiltásáról szóló indítványt pedig minden ENSZ tag aláírta, és betartotta.

Az embereket viszont általános nyugtalanság jellemezte. A termések hónapról hónapra elszáradtak, kereskedelmi hajók sora futott zátonyra, és bár a bűnözés az utóbbi években visszaszorult, több ember halt baleset által, mint előtte bármikor. Ez túl sok volt ahhoz, hogy véletlen legyen, ám a fontosabb vallások vezetői elzárkóztak a ténytől, hogy eljött az Apokalipszis. Ennek egyik oka az volt, hogy nagyobb földrengés által a Vatikán, Jeruzsálem és Buenos Aires a földdel lett egyenlővé, így jogosan tehette fel bárki is a kérdést, hogy Isten (bármelyik vallás istene is lenne az igazi), miért ölne meg több millió igaz hívőt, amikor az Ő oldalán harcolhatnának a végső csatában?

A történtek hátterében valóban egy isten állt, de hozzá egy ember se imádkozott. Az emberiség elpusztítását délutáni feladatként kapta, hogy kollégája még a hétvégén elkezdhesse felvázolni az új földi értelmes faj biológiai és kultúrális jellemzőit.

A délután lassan estébe ment át, ami a Földön négy hónapnyi időnek felelt meg. Ekkora már a közel nyolc milliárdos emberi népesség leredukálódott egy milliárdra, és az emberek kezdtek ráébredni, hogy szülőbolygójukon nincs menekvés, ha valami drasztikusat nem tesznek, az emberiség végérvényesen kipusztul. Ám hiába próbáltak a Holdon kolóniát létrehozni, a tervben érthetetlen módon több súlyos hiba keletkezett, ezzel az egész projekt kudarcba fulladt.

Mire eljött az utolsó ember halála is, alig lehetett fenntartani bármilyen nemű civilizált életformát, a nyilvánvaló emberhiány miatt. Ugyanezen okból senki se tudta, hogy ő -e az utolsó, de a munkáját végző Isten pontosan tudta, hogy mikor és hol következett be ez a halál: földi idő szerint 2123. augusztus 3. -án, a Húsvét-szigeten, szívrohamban halt meg az utolsó ember. Egy hét éves gyerek, akinek kevés fogalma volt arról, hogy mi is történik körülötte.

Az Istenség, miután jól végezte a munkáját, megírta a jelentést, a felszerelését összepakolta és elrakta a tárolóba, majd haza indult családjához.

A Murders együttes fél évvel ezelőtt robbant be a köztudatba. Évekig csak kis bárokba és házibulikra voltak hivatalosak, ám miután csatlakozott a bandához az új basszusgitáros, onnantól nem volt megállás. Ő Nóri, akinek egyedi látásmódja olyan ötleteket vitt a csapatba, aminek lévén jobban tudtak a közönség felé nyitni.
Nórinak volt egy egyedi szokása is, ami a régi, kezdő éveiből maradt rá. Minden rossz előadás végén széttörte (az akkoriban még csak ócska) gitárokat, ezzel próbált egy-egy bukásból felkelni, jelezni az emberekkel hogy nem ő, hanem a hangszer a hibás a rossz játékért. Ezt a szokást megtartotta, habár az ok-okozati tényező visszaszorult a homályba, és csak a show maradt a helyébe.
Pár hete történt, hogy rosszul sült el ez a hagyomány. Egy rajongót ugyanis szerencsétlen szögben találták el az egyik méregdrága gitár szét szálló darabkái, és arcát felismerhetetlenségig szétvágták. A bandát beperelte, de mivel annak ügyvédje volt annyira előrelátó, hogy a jegyekre elhelyezett egy apró betűs részt, ami minden felelősséget elhárít róla és klienseiről, a per gyorsan lezárult.
Az áldozat egy este megint elment egy koncertre, de ezúttal inkább a bosszú hajtotta őt, mintsem a szenvedély. Ismerősének hála tudott szerezni egy backstage belépőt, ami céljait segítette elő. A kellő pillanatban elindult Nóri öltözője felé, és benyitott.
Alázatot és rajongást színlelve sikerült elkérnie az aznapi gitár maradványait, majd egy gyors mozdulattal kihúzta az egyik gitárhúrt, és Nóri nyaka köré tekerte. A lány hiába védekezett, nem talált fogást támadóján, egy-két percen belül könnybe lábadt szemekkel kilehelte a lelkét.
Mire megtalálták a holttestét, a gyilkosnak hűlt helye volt, és azóta se látta senki, még családja se.

Thomas reggel korán kelt, izgatottan vágott neki a napnak. A Nemzetbiztonsági Hivatalnál gyakornokként dolgozott, és mára egyetlen feladatot kapott: egy fémböröndöt kellett A pontból B-be juttatnia. A csomag tartalmáról semmit nem tudott, de felettese megnyugtatta, hogy az adatok elemzésében részt vehet, ami nagy előrelépés lenne a karrierjében.

A készülődés a szokásos módon telt, egyedül a reggelijén változtatott, a fokhagymás piritós helyett egyszerű lekváros kenyeret evett az esetleges szájszag elkerülése végett. Útját metróval tette meg, közel egy óra alatt elért a forráshoz, és átvette a csomagot.

Mivel instrukciókat nem kapott, úgy döntött, a célállomásra is metróval utazik. Amire nem számított, hogy a reggeli nagy forgalom már elkezdődött, ezért tömegben kell utaznia. Mikor a peronra lépett, lelkileg már felkészült, hogy a fél órás utat tömegnyomorban tölti, a hozzá bilincselt táska pedig vélhetőleg a legkényelmetlenebb helyeken fogja nyomni a testét.

Pár perce utazott, mikor hirtelen éles fájdalmat érzett két bordája között. Hátranézett, hátha be tudja azonosítani az érzés forrását, de csak egy kopasz, tetoválásokkal teli férfit látott. Annak arcán sanda vigyor kerekedett, és Thomas következőleg azt érezte, hogy valaki levágja róla az egyedi bilincset, és kiveszi kezéből a táskát. Próbált ellenállni, de tenyere erőtlenül kinyilt.

Szeme lecsukódott, de teste a nagy tömeg miatt egészen a végállomásig állva maradt. Miután megtalálták a holttestét, első fokú riadót rendeltek el az összes ügynökségen, megakadályozva, hogy az adatok felhasználásra kerüljenek. A bürökráció miatt azonban a terroristák érték el céljukat, pár nappal késöbb egy átfogó terrortámadást indítottak, és felrobbantottak számos fontosabb kormányépületet.

Az alapötlet Rid-től származik

Erika családjával a szokásos nyári gombaszedésre indult. A hagyományt még nagyanyja indította el, mivel a közeli erdőben nagyon sok ehető fajtát lehet fellelni, így a különböző levesek, mártások elengedhetetlen hozzávalójává vált a csiperke, a laskagomba és a többi gombaféle.

Úgy tervezte, sötétedésig kint maradnak, de délig már szedtek elég gombát, így miután a táskákat bepakolták a kocsiba, természetjárás maradt a nap további részére. A gyerekek nagyon élvezték a sétát, főleg a madarak felismerését énekhangjukról. Ehhez ellengethetetlen kellék volt a hordozható magnó, mely nagy segítséget nyújtott az egyedek azonosításában.

A túra is lassan végéhez közeledett, amikor Erikát egy szokatlan érzés ejtette rabul, és elindult beljebb az erdőbe, letérve az ösvényről. A sűrűben alig pár métert tett meg, mikor egy halk kattanást hallott. Ezt egy második világháborús bomba kioldószerkezete adta ki, ami a kattanás után 2 másodperccel fel is robbant.

A zajra az egész családja felfigyelt, akik a pár percnyire lévő pihenőhelyen voltak éppen. Mire férje odaért, nem tehetett semmit, csupán a már halott feleségének tudott ígértetett tenni, hogy a hagyományt így is folytatják, és temetését itt az erdőben rendezik meg.

Ferenc nem volt igazán haragtartó ember. Alapjáraton nem szeretett vitatkozni, kerülte a konfliktusokat, és ha mégis úgy alakult, hogy nézeteltérésbe keveredett valakivel, inkább meghátrált és igazat adott a másik félnek, még ha tudta is, hogy neki van igaza.

Egyetlen kérdésben nem tudott engedni. Feleségét 7 éve ölték meg egy rablás során, amikor is túl gyanúsan lépett hozzá a kasszához. A gyilkosokat hosszas tárgyalás során öt évre ítélték el. Ferenc úgy gondolta, hogy ez a büntetés közel sem elég, de a nagy médiavisszhangú perben az ügyvédek kíválóan védték védenceiket, és sikerült enyhített büntetésben megegyezni.

A testvérpár szabadlábrahelyezésekor Ferenc kora reggel óta várta kocsijában az elkövetőket. Este hat óra után nem sokkal meg is pillantotta a visszapillantójában, indította a motort, és tisztes távolsággól elkezdte követni a célszemélyeket.

Amire nem számított, hogy családjaik helyett a pályaudvarra mentek, de rövid gondolkodás után úgy döntött, oda is követi őket, és végrehajtja bosszúját. Magához vette a frissen vásárolt revolvert és némi pénzt vonatjegyre, majd bement a pályaudvarra.

Jegyváltás után meggyőzödött arról, hogy a két gyilkos felszállt -e a vonatra, majd ő is helyet foglalt, ahonnan figyelemmel kísérte minden mozdulatukat. A bosszút a kedvese halálának időpontjára, háromnegyed tíz órára időzítette. Amikor székében átgondolta hogyan is hajtja végre a gyilkosságot, akkor jutott eszébe, hogy a kívánt időpontban a vonat még közel nem ér el uticéljához, így kénytelen lesz a vonaton elvégezni a feladatot.

Ahogy telt az idő, egyre biztosabb volt, hogy tettével jót cselekszik. Még arról is meggyőzte magát, hogy a túlvilágon nem kap érte büntetést, bár valahogy úgy érezte, jutalmat se érdemel érte.

A megfelelő pillanatban felpattant felkelt a székből, és elindult. Ekkor látta meg, hogy az idősebbik fivér épp készült kimenni a wc-re, és egy pillanatra meg is torpant mitévő legyen. Lassan, nyugodtan követni kezdte, mígnem az üldözött elérte a wc-t, és kinyitotta annak ajtaját. Ferenc gyorsabbra vette lépteit, hogy beérje, és még mielött az ajtó becsukódott volna, elővette revolverét, és lőtt. Bár nem gyakorolt, a maximum fél méteres távolságból nem vétette el a célt, egyenesen szíven lőtte.

Ekkor hátrafordult, tett pár lépést a második áldozat felé, és lőtt. A nagyobb távolság, és az akkora sikíltozó utasok miatt nem sikerült halálos sebet ejtenie, de magabiztosan megtett még 2 métert, és mégegyszer lőtt. Ez a lövés sem sikerült olyan tökéletesre mint első alkalommal, de szintén halálosnak bizonyult.

Ezek után már mindenfelé kiabáltak, rendőrt hívtak, és valaki nyújt a vészfékhez is. Leült a legközelebbi üres helyre, zsebéből elővette végrendeletét, és magával is végzett.

A karácsony közeledtével az emberek egyre többet költenek lottóra, hátha szerencséjük lesz, és egy nagyobb összeggel tudják meglepni családjukat. Az idei szezon pedig mégjobban hivogatta az alkalmi szerencsejátékosokat azzal, hogy tizenegy hete nem volt telitalálat.

Jónás a délutánját a kertben töltötte. Amióta felesége elhunyt, úgy érezte, így tud a legközelebb kerülni hozzá. Folytatta kedvese szenvedélyét, ami több éven át a hírnevet, és megélhetést szolgáltatott számukra.

Mivel délután még szét akart nézni a piacon, ezért aznapra csak apróbb teendőket tervezett a kertben. Elültetett pár virágot, és mivel eléggé száraz volt mostanában az időjárás, elkezdett locsolni. Miután végzett, észrevette, hogy pár rózsán levéltetvek vannak, ezért kikevert egy adag tetűirtót, és beleöntötte a permetezőbe.

Épp a rózsákhoz ért, mikor úgy érezte, hogy elnehezednek a kezei. Azonnal tudta, hogy – bár lehetetlenül hangzik, de – elfagynak a végtagjai. Pár pillanatra rá az egész kert, és az egész teste megfagyott, arca a meglepődés és a belenyugvás különös elegyét tükrözte.

A megfagyott tájon egy magas, szőke, göndör hajú nő ment végig hátratett kezekkel. Vörös ruháját az ezüstösen csillogó növények tökéletesen tükrözték vissza. Amikor Jónáshoz ért, háta mögül elővette a golfütőt, és egy határozott mozdulattal szétverte annak fejét. Ezután eldobta az ütőt, és továbbment. Egy-két percen belül kiolvadt a kert, a test pedig megszeppenve rogyott le a virágokra.

Eladriel alig lépett be a 80. évébe, amikor már ismert minden élőlényt az erdőben. A vének szerint ígéretes pásztor, csak néha túlságosan makacs, hogy másra hallgasson.

Egyik reggelen úgy döntött, ideje megismerni a sztyeppéket is. Pár szelet kenyeret és borókabogyót a szütyőjébe emelt, majd útnak indult a folyó mentén. Neveltetéséhez méltóan az útját keresztező élőlényeket eligazgatta, tanácsokkal látta el őket.

Az erdő szélére érve hevesebben vert a szíve, és kevés bizonytalanság is befurakodott az elméjébe. Tudta, hogy ha most nem hátrál meg, minden idősebb vén tiszteletét kivívhatja, így tovább ment.

Fél órája szökelt a tisztáson, mikor egy ork csapda elkapta a lábát, és nem eresztette. A zsineghez erősített kolomp révén a csapdát készítők is hamar ott termettek, majd elégedett vigyorral nyugtázták, hogy a mai nap is volt egy elf, aki nem tudta betartani a becses szabályaikat.

A falu asszonyai az este beálltáig Eladriel teste minden porcikáját újrahasznosították. Bőréből gyerekeknek készült ruha, húsából lakoma, szőréből és csontjaiból ékszerek, míg a szütyőjének tartalma csaliként szolgált további fajtársai csapdába ejtéséhez.

Az este tökéletesen alakult az ifjú pár számára. Még csak pár napja ismerik egymást, de úgy érezték, mintha már évek óta együtt lennének. A parkban nevetgélve sétáltak, közben egy utcai árusnál megálltak hot-dogot vásárolni.

A kajával már csaknem végeztek, amikor bekanyarodtak egy sikátorba. Meglepetésükre egy férfi lépett eléjük. Kopott dzsekit és farmert viselt, de a majdhogynem vadiúj baseball sapkája csak úgy csillogott a szegényes közvilágításban. Hangján a nyugodtág érződött, mikor követelte minden pénzüket és ékszerüket. A pár az ijedtségtől ledermedt, a hotdog utolsó, legfinomabb falatja pedig a földön végezte.

Mire az órák és a gyűrűk lekerültek, a nő sírva fakadt. A rabló ekkor érezte úgy, hogy ideje távozni frissen szerzett zsákmányával. A sikátorból kirohant, elindult a folyó felé. A parkban egy idős néni sétáltatta a kutyamenhelyről megmentett új kutyáját.

A néni azt viszont nem tudta, hogy Morgós (mert így nevezte el a kutyát) régebben kutyaviadalokon vett részt, így eléggé passzív agresszív volt. Amint meglátta a futó alakot, kiszabadult a póráz fogságából, és nekieredt. A rablót egy-két másodperc múlva már le is terítette, majd egy jólirányzott harapással eltörte a nyakát.

A fiatal pár ekkor már kikecmergett a sikátorból, és rémülten figyelték az eseményeket. A nő a sok vér és a haláltusa láttán sikoltozásba kezdett, amit a kutya fenyegetésként asszociált, és újabb támadást indított, majd a párt is ledöntötte lábukról, és végzett velük.

Az öreg néniben csak ekkor tudatosultak a történtek, és próbálván menteni a menthetőt rászólt Morgósra, hogy azonnal feküdjön. A kutya szótfogadón lehevert a hot-dog falatok mellett, és jókedvűen elfogyasztotta azokat.

Másnap a sintérek a néni könyörgése ellenére elvitték a kutyát, majd bírósági végzés megszerzése után elaltatták.

A 20. század legnagyobb bűvészmutatványaként lett meghírdetve az a műsor, amit ezen a nyári napon készítettek elő a színpadépítők, tv-sek, és egyéb munkások. A mutatvány alapja az, hogy (a saját magát mágusként aposztrofáló) Kaito Miura egy egész stadionnyi embert hipnotizál, majd ráveszi őket, hogy polkát táncoljanak. A brossúra szerint ehhez senkinek nem kell tudnia még egy lépést sem az említett táncból.

Igazán tele volt már a hócipője az egész életével. A felesége elhagyta, a kaszinóban kisemmizték, pedig sosem játszott szerencsejátékokat, de a válás után igazán nem volt jobb ötlete. Visszaszokott a dohányzásra is, három évvel ezelőtti műtétje ellenére, amikor jóindulatú daganatot távolítottak el a szervezetéből. Prosztata gondokkal küzdött az utóbbi hónapokban, nemi betegséget is szedett össze egy prostituálttól, ami viszont végképp kétségbeejtette, az a macskája eltűnése volt. Itt elszakadt a cérna, és érezte, hogy nem bírja tovább. Az élete mit sem ér, és először elgondolkozott az öngyilkosság lehetőségén. Addig-addig gondolkozottt rajta, míg az elméletet gyakorlat követte, és a fájdalommentes elmúlás reményében magára nyitotta a gázcsapot.

Ahogy üldögélt a konyhában, és egy utolsó összegzést készített, arra jutott, hogy de hiszen ennél már csak jobb lehet, és hirtelen életigenlésében felpattanva elzárta a gázt. Leroskadt egy székre és kezébe temette az arcát, édesanyja halála óta először ismét sírni kezdett, majd remegő kézzel húzott ki egy szál cigarettát a dobozból. Az utolsót, holnap megint venni kell - futott át az agyán, majd úgy gondolta, mégis inkább abbahagyja az önpusztítást. De legyen ez az utolsó szál. Nem is sejtette, hogy valóban az utolsó szál lesz, hiszen ismerte már magát annyira, hogy sejtse, ennél azért nagyobb elhatározásra és külső segítségre is szüksége lesz. Lett volna.

A tűzoltók meglepő pontossággal rekonstruálták a helyzetet két órával később, Jeff (maradványainak) temetésén pedig sokan jelentek meg őszinte részvétet és tátongó űrt érezve.

A macska két héttel eltűnése után hazatért. Szerencséjére Annie (Jeff volt felesége) éppen arra járt, így befogadta halott exférje imádott házikedvencét.

A szülőktől mindig csak azt halljuk, hogy a szerelem miatt nem érdemes sírni: úgysem érdemelt meg téged, úgyis jön egy másik, a Nagy Ő még vár rád a nagyvilágban. A szülők azt hiszik mindent jobban tudnak. Mit tudnak ők 30-40 évesen a szerelemről, mikor az igaz-szerelmet már tinédzserként megtapasztalja az ember!

Az este már órák óta színes árnyban úszott a különféle űrhajók robbanásától. A támadóosztag tagjaként Ped készülődött a kilövéshez. Minden értéket ellenörzött a műszerfalon, majd jelezte az irányítótoronynak, hogy készen áll.

Nogaro az étkezőasztalon ült. Minden napját itt töltötte, bár néha, a "változatosság gyönyörködtet" mottót követve a konyhaszekrényen mutatta bájait. Nem mintha lett volna beleszólása, de szerette az ottani kilátást.

Ebédidő. A leves megint sótlan lett, a héten már negyedszerre. Nagypapi megint kiabál anyuval, kioktatva őt a nátrium-klorid kémiai jellemzőiről. Addig az asztal másik végén hugiék meglapulva figyeltek, és emelték el az asztal közepéről a sótartót. Ők csak enni akarnak, nem érdekli őket a különféle kémiai kötés, csak az, hogy finom legyen a kaja.

A XXII. században a Föld forrásai végérvényesen kiapadtak. Míg egyes országokban naponta százezrek haltak meg éhezésben és a hiányos orvosi ellátásban, addig más országokban a kizsákmányolás révén még ekkor is a fényűzés ment. Ez indok volt egy háborúra, amit egy mondvacsinált ürüggyel indítottak el. Így keződödött el a Negyedik Világháború.

Gyula bácsi ma reggel is a napi rutinját követte: felkelt, meglocsolta virágait, imádkozott, evett egy szelet szalonnát, majd a pincébe indult begyújtani a kazánt.