A karácsony közeledtével az emberek egyre többet költenek lottóra, hátha szerencséjük lesz, és egy nagyobb összeggel tudják meglepni családjukat. Az idei szezon pedig mégjobban hivogatta az alkalmi szerencsejátékosokat azzal, hogy tizenegy hete nem volt telitalálat.

Zsolt nem családja miatt lottózott. Felesége és két gyereke egy tűzesetben haltak meg évekkel ezelött. Mivel mind ő, mind szülei etykék voltak, így legközelebbi rokona a másodunokatestvére volt, akivel nem tartotta a kapcsolatot. A puszta élvezet hajtotta minden héten, az izgalom, hogy ott ülhet a képernyő elött, és figyelheti, hátha az ő számai gördülnek ki a plexi nyílásokon.

Ehéten is úgy tett ahogy mindig. Kitöltötte a tizenkét állandó szelvényét, majd további háromnál a véletlenre bízta a sorsot. A sorsolás közeledtével minden nap egyre izgatottabb lett, ami munkáján is meglátszott, kedvesebb volt az emberekkel.

A sorsolás elött elővette a hűtőbe készített sörét, magához vett némi földimogyorót és beült a székébe. A show elötti reklámokat azonban megzavarták a folyosóról jövő zajok, így nem tudta teljes mértékben élvezni a showt és a kvízjátékot. Épp kezdődött a sorsolás, amikor négy bőrkabátos ürge rontott be ajtón, kezükben automata fegyverekkel. Másodpercek alatt ementálira lőtték a helyiséget, és csak ezek után realizálódott bennük, hogy nem a megfelelő helyen vannak, a cél ugyanis a rivális drogbanda főhadiszálásá lett volna.

Ekkor Zsolt bácsi már nem élt, pedig a műsorból ekkora tudta volna meg, hogy a nagy szerencse pont ehéten érte el. Ugyan a főnyereményt nem, de kisebb a találatoknak hála közel 12 millió Forintot nyert volna.

A bandatagokat fél órával késöbb lecsukták, és azóta is életfogytiglanjukat töltik. A helyszínelést végző halottkém a kellő pillanatkor elemelte a szelvényeket, így Zsolt bácsi számára csak egy szerény állami temetés jutott, míg a halottkém felújjítatta a konyháját.