Ferenc nem volt igazán haragtartó ember. Alapjáraton nem szeretett vitatkozni, kerülte a konfliktusokat, és ha mégis úgy alakult, hogy nézeteltérésbe keveredett valakivel, inkább meghátrált és igazat adott a másik félnek, még ha tudta is, hogy neki van igaza.

Egyetlen kérdésben nem tudott engedni. Feleségét 7 éve ölték meg egy rablás során, amikor is túl gyanúsan lépett hozzá a kasszához. A gyilkosokat hosszas tárgyalás során öt évre ítélték el. Ferenc úgy gondolta, hogy ez a büntetés közel sem elég, de a nagy médiavisszhangú perben az ügyvédek kíválóan védték védenceiket, és sikerült enyhített büntetésben megegyezni.

A testvérpár szabadlábrahelyezésekor Ferenc kora reggel óta várta kocsijában az elkövetőket. Este hat óra után nem sokkal meg is pillantotta a visszapillantójában, indította a motort, és tisztes távolsággól elkezdte követni a célszemélyeket.

Amire nem számított, hogy családjaik helyett a pályaudvarra mentek, de rövid gondolkodás után úgy döntött, oda is követi őket, és végrehajtja bosszúját. Magához vette a frissen vásárolt revolvert és némi pénzt vonatjegyre, majd bement a pályaudvarra.

Jegyváltás után meggyőzödött arról, hogy a két gyilkos felszállt -e a vonatra, majd ő is helyet foglalt, ahonnan figyelemmel kísérte minden mozdulatukat. A bosszút a kedvese halálának időpontjára, háromnegyed tíz órára időzítette. Amikor székében átgondolta hogyan is hajtja végre a gyilkosságot, akkor jutott eszébe, hogy a kívánt időpontban a vonat még közel nem ér el uticéljához, így kénytelen lesz a vonaton elvégezni a feladatot.

Ahogy telt az idő, egyre biztosabb volt, hogy tettével jót cselekszik. Még arról is meggyőzte magát, hogy a túlvilágon nem kap érte büntetést, bár valahogy úgy érezte, jutalmat se érdemel érte.

A megfelelő pillanatban felpattant felkelt a székből, és elindult. Ekkor látta meg, hogy az idősebbik fivér épp készült kimenni a wc-re, és egy pillanatra meg is torpant mitévő legyen. Lassan, nyugodtan követni kezdte, mígnem az üldözött elérte a wc-t, és kinyitotta annak ajtaját. Ferenc gyorsabbra vette lépteit, hogy beérje, és még mielött az ajtó becsukódott volna, elővette revolverét, és lőtt. Bár nem gyakorolt, a maximum fél méteres távolságból nem vétette el a célt, egyenesen szíven lőtte.

Ekkor hátrafordult, tett pár lépést a második áldozat felé, és lőtt. A nagyobb távolság, és az akkora sikíltozó utasok miatt nem sikerült halálos sebet ejtenie, de magabiztosan megtett még 2 métert, és mégegyszer lőtt. Ez a lövés sem sikerült olyan tökéletesre mint első alkalommal, de szintén halálosnak bizonyult.

Ezek után már mindenfelé kiabáltak, rendőrt hívtak, és valaki nyújt a vészfékhez is. Leült a legközelebbi üres helyre, zsebéből elővette végrendeletét, és magával is végzett.