A szülőktől mindig csak azt halljuk, hogy a szerelem miatt nem érdemes sírni: úgysem érdemelt meg téged, úgyis jön egy másik, a Nagy Ő még vár rád a nagyvilágban. A szülők azt hiszik mindent jobban tudnak. Mit tudnak ők 30-40 évesen a szerelemről, mikor az igaz-szerelmet már tinédzserként megtapasztalja az ember!

Eszti pontosan így gondolkozott, mikor barátja szakított vele. Amíg együtt voltak, mindenhova együtt mentek, szerették egymást, elválaszthatatlanok voltak. Kapcsolatuk végül 3 hónap után szakadt meg, amikor is Eszti új frizurát csináltatott magának és barátjának nem tetszett. Próbálta meggyőzni, hogy semmi sem változzott, minden marad a régi, de barátja menthetetlen volt. Ő nem is gondolta, hogy ez csak egy béna kifogás, és mire feleszmélt, volt barátja egy másik lánnyal volt volt együtt.

Ezt Eszti már nem tudta elviselni, és úgy döntött, hogy jótanácsok ide,vígasztalások oda, véget vet saját életének. Miután megírta a búcsúlevelet, felöltözött és elindult az esőben. Mivel egyébként félénk volt, ezért az érfelvágást, vagy a gyógyszereket nem akarta megpróbálni. Gyors halált szeretett volna, így úgy gondolta, eléveti magát egy autónak.

Az út mellett pár percet várt, erőt gyűjtött. Ekkor barátnője már olvasta a levelét, és  próbálta őt utolérni, de mind hiába. Még több utcányira volt a kiszemelt helyszíntől, mikor Eszti végképp elhatározta magát. Meglátta a megfelelő kamiont, és az utolsó pillanatban kilépett elé.